2010. július 23. [11:30]
Nehéz, de jó kezdet
Beszélgetés dr. ifj. Korhecz Tamással, az Magyar Nemzeti Tanács elnökével

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, június 30-án alakult meg az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács, sőt megtartotta első munkajellegű ülését is, ahol több fontos kérdésben is döntés született. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban a közvélemény, a sajtó kevesebbet foglalkozik a vajdasági magyarság miniparlamentjének is keresztelt intézménnyel, a háttérben - mint megtudtuk - komoly munka folyik. Az MNT tevékenységéről kérdeztük Korhecz Tamást, a testület elnökét.

-- A kezdet jó volt, és az első munkajellegű ülésnek a tapasztalata legalább két szempontból pozitív volt: az egyik az, hogy nagyon sok kérdésben sikerült a Magyar Összefogás és az úgynevezett ellenzéknek a nézeteit összehangolni. Sok olyan döntés született, amelynél egyhangúlag döntöttünk, vagy legalább az ellenzék jelentős része támogatta azt. Emellett az ellenzéknek volt sok olyan módosító javaslata is, amelyeket egyhangúlag fogadtunk el. Mindent összevetve számomra bíztató a kezdet, vettük a választók üzenetét. Tudom, hogy minden kérdésben nem lesz egyetértés, de az első munkajellegű ülést követően kiderült, hogy nagyon sok kérdésben nincsenek közöttünk olyan csataárkok, amelyeket ne lehetne áthidalni. A második pozitív tapasztalata az ülésnek az volt, hogy a tanácstagok felkészülten vitáztak. Amikor korábban elnökké választottak elmondtam, hogy a tagoktól nem azt várom el, hogy bólogatójánosok legyenek, hanem kritikus hozzáállást, azt, hogy érdemben vitassuk meg a napirendi pontokat, hiszen a párbeszéd hozzátartozik a politikai kultúránkhoz. Ha nem azzal a szándékkal ütköztetünk érdekeket, hogy mindenáron lejárassuk a másikat, akkor ebből tanulni lehet.
Rátérve a konkrét kérdésre: természetesen nemhogy nyugalom nincs az MNT körül, hanem valóban emberpróbálóan megfeszített munka folyik. Ennek az egyik eleme az, hogy július 30-ára összehívom az MNT második munkajellegű ülését. Az elsőn csak megkezdtük az állandó bizottságok megalakítását, de még több nem állt fel ez a feladat a második ülésen történik majd meg, emellett a bizottságok munkájára vonatkozóan módosítjuk a jelenlegi határozatokat, illetve kinevezzük a tagokat is. A másik fontos napirendi pont a Pannónia Alap alapító jogainak az átvételének a megvitatása lesz. Ez az intézmény a délvidéki magyarság egyik legkomolyabb médiaházáva nőtte ki magát, és azt gondolom, hogy teljesen természetes az, hogy az egyik alapítója a Magyar Nemzeti Tanács legyen. Ezen kívül napirenden szerepel majd még az MNT statútumának a módosítása is, valamint az illetményekről is tárgyalni fogunk, és megtárgyaljuk az iskolaszékek tagjainak és az igazgatók kinevezése körül előállt helyzetet. Az MNT Közigazgatási Hivatalának, és oktatási bizottságának elég sok a dolga, és még csak most próbáljuk kialakítani a mechanizmusokat. A harmadik dolog, ami ugyancsak sok energiát von el, az a Közigazgatási Hivatalnak a felépítése és felállítása. Mindezzel párhuzamosan zajlik az átadás és átvételi folyamat is, az MNT előző vezetése a folyamatban lévő összes ügyet folyamatosan adja át, ami szintén nagyon időigényes munka. Magyarán nemhogy uborkaszezon lenne, hanem pont ellenkezőleg. Az az egy szerencsém, hogy tanítási szünet van, különben betegszabadságot kellene kivennem.

Említette, hogy az MNT tagoktól aktív, kritikus hozzáállást vár el. Az első munkajellegű ülésen sok minden kiderült: például az, hogy a tanácskozások minden bizonnyal sokáig elhúzódhatnak majd. Ön szerint meddig terjedhet a kritikus hozzáállás?

-- Mindaddig, amíg a hozzászólások, javaslatok, bírálatok az ügyrend keretei között mozognak. Teljes terjedelmükben helyet fogok adni a bírálatoknak, még akkor is ha tartalmilag nem értek velük egyet. Nem látom okát, indokát annak, hogy korlátozzam a felszólalásokat. Érdemben viszont mindaddig üdvözlöm, ezeket a néha túlméretezett, önismétlőnek tűnő bírálatokat ameddig nem teljesen öncélúak. A gond akkor kezdődik, ha a felszólalások célja a munka minőségének a rontása, az ülések indokolatlan elhúzása, illetve az olcsó demagógia lesz. Ha ilyen jellegű bírálatok lesznek -- az ügyrend keretein belül el kell fogadnom ezeket is -- kétségtelenül nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az MNT jól működjön.

Az átszervezést követően, a bizottságok felállítása után, melyek azok a programok, amelyek prioritást élveznek majd?

-- Amikor a Közigazgatási Hivatal és a bizottságok felállnak akkor az érdemi munka két irányba indul majd meg: a fejlesztési stratégiák megalkotása, és az erőforrás, és intézményi katasztereknek az elkészítése irányába. Pontos képet szeretnénk kapni arról, hogy a különböző területeken -- oktatás, tájékoztatás, kultúra, stb. -- mi a valós helyzet. Hihetetlen az, hogy ezek a kataszterek hiányoznak. Akármennyire furcsán is hangzik, de nincs meg például a művelődési házainknak, vagy egyesületeinknek a naprakész katasztere. Nem tudjuk milyenek a tulajdonjogi viszonyok, kik az alapítók, arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, hogy hogyan áll a műkincseink katasztere. Természetesen ez nem mind az MNT dolga, de ezeknek az adatbázisoknak az elkészítése előfeltétele annak, hogy a stratégiák jók legyenek. Természetesen vannak területek, ahol előrehaladott a munka, és vannak területek, ahol úgymond a nulláról kell ezt a munkát elvégezni. A másik része az érdemi feladatoknak az a kiemelt programjainknak a gondozása. Minden területen kijelöljük azokat a fő programokat, amelyek végrehajtásához még az idén hozzálátunk. Többször említettem már a felsőfokú végzettségű fiatalok arányának a növelése érdekében beindítandó ösztöndíj-, diákhitel-, egyetemista otthonok programját. De ide tartoznak a nyelvhasználat területén is bizonyos programok, vagy a média területén a Magyar Szó talpra állítása, a példányszám növelése, az egységes médiatér kialakítása. Tehát kijelölünk néhány komoly, és nagyméretű projektumot, és ezek sikeres végrehajtásához megkezdjük az előkészületeket. Mindez mellett az úgynevezett közigazgatási, igazgatási jogosítványaink hatékony gyakorlásának rendszerét kell felállítanunk, és el kell döntenünk azt, hogy melyek lesznek azok a kiemelt fontosságú magyar intézmények, amelyeknek az alapító jogait társalapítóként, vagy egészében átveszi az MNT. Ezek a folyamatok mind, mind összefüggnek.

A tervek, víziók hatékony megvalósításához partnerekre van szükség. Ezen a téren az MNT milyen lépéseket tervez?

-- A mi autonómiatörténetünk sikere attól függ, hogy miként tudunk sáfárkodni azzal a lehetőséggel, ami megnyílt a délvidéki magyarság előtt. Az egész autonómiatörténet sikere a Kárpát-medencében attól függ, hogy MNT mennyire lesz sikeres. Óriási a felelősség, és a teher de nem csak azért, mert az emberek óriási számmal ránk szavaztak és várnak cserébe valamit, hanem azért is mert egy eszme, egy elv, egy kollektív jognak a helyénvalóságát is teszteljük most. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk arra van szükség, hogy összefogjuk és összpontosítjuk az erőnket. El kell foglalnunk Szerbiában a megfelelő helyünket az államszervezeten belül. A másik kérdés az, hogy vajon mennyire tudjuk a tekintélyünket oly mértékben felhasználni és erősíteni, hogy komolyan vegyenek bennünket. Ennek egyik oldala az, amikor jogi úton szerzünk érvényt akaratunknak, a másik oldala pedig az, amikor informális, politikai eszközökkel szerzünk tekintély magunknak. Ennek az államszervezetnek 10 évig része voltam, nagyon sok embert ismerek, vannak személyes kapcsolataim, és igyekszem ezeket a kapcsolatokat fel is használni a céljaink érdekében. Másrész nagyon fontos a Vajdasági Magyar Szövetségnek az asszisztenciája ebben a folyamatban. Csak akkor lehet az MNT sikeres, ha nem csak a saját erőforrásaira alapoz, hanem arra a VMSZ-es politizálásra, ami tulajdonképpen létrehozta a törvényt, az MNT-t. A másik eleme a sikernek Magyarország. Ha a Magyar Köztársaság határon túli támogatáspolitikája követi az MNT prioritásait, akkor ezzel jelentősen megnő annak az esélye, hogy a vállalásoknak a gyakorlatban is lesz eredménye. A partnerség nem kizárólag csörgős forintban, vagy euróban mérendő, hanem lényeges a politikai támogatás is. Magyarország számon kérheti Szerbiától a vállalásokat az integrációs folyamat során. A sikerességnek van még egye eleme: az MNT hivatalának az adminisztratív kapacitásától, szakmaiságától, felkészültségétől rengeteg függ ebben a folyamatban. Tulajdonképpen ezért fordítok oly sok energiát arra, hogy itt egy működő döntés-előkészítő mechanizmust hozzak össze, ami profi alapon történik. Mindig annak az elvnek voltam a híve, hogy segíts magadon az Isten is megsegít. Azt kell megtölteni tartalommal, amit meg lehet tölteni tartalommal, és annak, aki ebben a leginkább érdekelt. Nekünk fontos az, hogy az MNT elnyerje a méltó helyét a jogrendben. Azt amit mi megtehetünk nem szabad mástól várni.

A Kárpát-medencében élő magyarok több alkalommal is tanúi lehettek annak, hogy amíg az adott ország az EU-ba igyekszik, tagjelölti státusban van addig igencsak bő markú a kisebbségekkel. Majd a csatlakozást követően egyszerűen megfeledkeznek róluk. Tart-e attól, hogy Szerbia is hasonlóan cselekszik majd?

-- Szerbia nem ad kedvezményeket. Inkább arról beszélnék, hogy ennek az országnak -- az elrettentő példákhoz képest -- nincsen visszautasító viszonya a legitim magyar követelések irányába. Arról van szó, hogy volt egy kitartó, következetes kisebbségi politizálás, ami nem ütközött egy rideg elutasításba. Ebből a szempontból Szerbia előbbre tart, mint más országok. Ugyanakkor ebben a folyamatban a döntő számunkra az lesz, hogy Szerbia mennyire hajlandó azt, amit törvényi szinten elismert, a gyakorlatban is érvényesíteni. A szakítópróba ez a mandátum lesz, amikor is az integráció folyamatában nyomon követhető lesz az, hogy a vállalások őszinték és komolyak voltak-e, vagy kirakatjellegűek. Természetesen ez tőlünk is függ majd. Ezért is jó az integrációs folyamat, mert egy folyamatos monitoring van. Az MNT az ország integrációját maximálisan támogatja, de egyetlen egy olyan jogsértést sem fogunk elhallgatni, amit esetleg a szerb állami szervek a magyarság alkotmányos jogaival szemben elkövetnek.

Újra összehívják a Magyar Állandó Értekezletet. Az MNT vállal-e valamiféle szerepet ebben?

-- Egyenlőre még alakul az a kör, akik a MÁÉRT résztvevői lesznek. Azt gondolom, hogy politikai baklövés lenne az, ha az egyetlen reprezentatív vajdasági magyar intézmény nem lenne része ennek az egyeztető fórumnak. A Magyar Állandó Értekezlet esetében minden határon túli régió specifikumait figyelembe kellene venni.
Tomek Viktor

http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3506